<body>
#113
2012. május 16., szerda

Rájöttem valamire, úton-útfélen hazafele..

Pár percre voltam a tömbháztól, amikor a fények elaludtak a negyedünkbe.. Parázás: on!

Feketeség, még a csillagoknak se volt fénye.. Belépek a lakásba, szintén, akkor tudatosult bennem, hogy áramszünet van csöndes kis lakótelepünkön..
Gondoljatok bele, ha nekem ennyire szar volt sötétségben ülni fél órát (!!), akkor milyen lehet egy olyan embernek, aki egész életére a vakság rabja.. akinek halvány lila gőze sincs, hogy milyen amikor tavasszal virágoznak a fák, vagy épp ősszel minden színben tündökölnek.. 

Bizonyára Ti is jártatok így.. ekkor fordul meg igazán az ember fejébe, hogy álljunk csak meg, lehet mégse olyan rossz, hogy nincs áram percekig/órákig, - mert tudod hogy visszajön!; vagy nincs utolsó divatú hiperszuper okostelefonod, mert van egy amin legalább hallod a szeretteid, miközben a fogyatékkal élő, ezt nem élheti át..

Tehát, gondolkodjunk el egy picit azon, hogy mikor miért rinyálunk.. mert vannak olyanok, akik sokkal-sokkal nehezebb helyzetben élnek, és mégse panaszkodnak annyit, mint mi..


Quotemaniac
szükségből, hajlamból és örömmel mind idézünk


Játéknak indult, de túl komolyra fordult


Ordibálda
scream out loud

Pezsgés
you're on your way

lady. enna. engi. apple&cinnamon. dincsike. dett. desire. pé.. netti. beuss. rebell szanii. dreamer

Archives
gone with the wind

szeptember 2011
október 2011
november 2011
december 2011
január 2012
május 2012

Credits
take a bow

Designer
Inspiration
Főoldalra!

Older Post | Newer Post | Back to top